Az elképesztő Lady Constance különleges alkotásai

Az ecset, mély festéknyomot hagyott a vásznon. Constance a munkába révedve állt a széles vászon előtt. Részegítő mámorban úszott alkotás közben. A komornyik nem merte megzavarni, pedig a kezében tartott távirat, nem tűrt halasztást. A lélegzetét is visszafojtotta, nehogy megzavarja úrnőjét, inkább eliramodott teát főzni.

         További negyven perc telt el, mire a paletta, a mahagóni dohányzó asztalkára került.

Constance leeresztette kecses vállait, hogy kifújja magát. Festékes kézfejévével leseperte a verejtéket a homlokáról, vöröslő foltot felejtve hófehér bőrén. Halk torokköszörülés hallatszott.

         – Oh Neil!  – fordult a komornyik felé Constance.

         – Míg kegyed elfoglalt volt, bátorkodtam elkészíteni a délutáni teáját.

         – Nem is tudom, mit kezdenék maga nélkül!  – vette át a porcelán csészét, és nyomban felhörpintette annak tartalmát.

         – Ismét remekművet alkotott.  – biccentett a festmény felé a komornyik.  – Lord Lockwood büszke lenne önre.

         – Apám ódzkodott a művészet ezen formájától.

         – Megengedi?  – hajolt közelebb a gyönyörű lányhoz, és egy textilzsebkendővel, letörölte a vörös maszatot a homlokáról, közben Lady Constance folytatta az apjáról való megemlékezést.

         – Megvetett, amiért lefestettem, abban a helyzetben.

         – Kegyelmed túloz!

         – Nem hinném. Őt igazából csak a lotyói érdekelték, kikkel jó anyámat, túl korán kergette sírba.  – húzta megvető fintorra rózsás ajkait.

         A kendő, Neil farzsebébe került.

         – Mert nem látta a festményeiben rejlő erőt. Ha most velünk lehetne…

         – Kérem Neil, kíméljen meg a mi lett volna, ha történeteivel, inkább mutassa végre, mit rejteget a baljában.  – adta ki az utasítást.

         – A mai újság…

         – Szalagcím legalább?

         – Ezúttal nem. Hátra csúszott a hatodik oldalra.  – nyújtotta Neil a sajtóterméket, de Constance nem vette át.

         – Bevallom, mások botrányaiba bepillantást nyerni, gyönyörűséggel tölt el, ám a saját lejáratásomról olvasni, már kissé unalmas. Összefoglalná?

         – Boszorkánysággal, és sátán imádattal vádolják önt.

         – Akkor csak a szokásos.  – legyintett Constance.

         – Táviratot is kapott.

         – Nocsak.

         – A Londoni rendőrségtől.

         – Hát már ők sem bírnak meglenni nélkülem?

         – Feltételezem, egy újabb ügyben kérik a segítségét.  – nyújtotta át a levelet.

         – Az ilyen iratokat, nyugodtan kibonthatja, hányszor mondjam el.  – méltatlankodott Constance.  – Időt takarítana meg számomra.

         – Ez esetben el kell mondanom, egy sorozatgyilkos ténykedik a külvárosban. Az áldozatok nyelvét, mind a három esetben eltávolították.

         – Ezen kívüli összefüggés az esetek között? Várjon, kitalálom.

         Constance a vászonra pillantott, hol a festék, még meg sem száradt.

         – Az áldozatok fiatal, jómódú férfiak. Az Oxford diákjai.

         – Valóban!

         – Látja a háttérben a lóversenyt?

         – Igen.  – bólintott Neil, majd a lány a sarokban nyugvó, korábbi munkájára mutatott.

         – Az alak ott, a tegnapi művemen, meg mintha krikettezne. Nem tudtam mit jelenthet mindez, de most már biztos vagyok benne. A lóverseny, és a krikett. A színekben az égkék, és az elefántcsont dominál. Egyértelműen a Bullingdon Klub tagjaira utal. Feltételezem, a gyilkos üzenni akar a Lordok házának. A politikusok hazudnak, ezért kivájja a gyermekeik nyelvét, vagy valami ilyesmi foroghat, abban a beteg elmében.

         – Érdekes következtetés.

         – Köszönöm Neil. Így, hogy már tudom, hová vezetnek a látomások, könnyebb dolgom lesz. Ezúttal kifejezetten a gyilkosra fogok összpontosítani.

         – Sürgönyözzek a rendőröknek?

         – Amint elkészül a festmény, tudni fogjuk ki a gyilkos, és mit csinál épp. Utána elegendő lesz, addig viszont kérem, szóljon a házvezetőnek, hogy lásson neki a vacsorának.

         – Mit mondjak Theresának, mit óhajt enni?

         – Kedvem lelném a csodálatos wellington bélszínjében. És kérem, értesítse Prescottot, hogy kénytelen leszek lemondani a mai színházi programunkat. Ne bocsátkozzon részletekbe.

         – Máris intézkedem.

         – És Neil. Nagyon fontos, hogy senki ne zavarjon, míg tart az elrévülés.

         – Ez csak természetes.

(A novella 2023-ban, a Láma kiadó #21naposíróikihívás , asszociációs játékának keretein belül készült el.)