Az elképesztő Lady Constance különleges alkotásai
Az ecset, mély festéknyomot hagyott a vásznon. Constance a munkába révedve állt a széles vászon előtt. Részegítő mámorban úszott alkotás közben. A komornyik nem merte megzavarni, pedig a kezében tartott távirat, nem tűrt halasztást. A lélegzetét is visszafojtotta, nehogy megzavarja úrnőjét, inkább eliramodott teát főzni.
További negyven perc telt el, mire a paletta, a mahagóni dohányzó asztalkára került.
Constance leeresztette kecses vállait, hogy kifújja magát. Festékes kézfejévével leseperte a verejtéket a homlokáról, vöröslő foltot felejtve hófehér bőrén. Halk torokköszörülés hallatszott.
– Oh Neil! – fordult a komornyik felé Constance.
– Míg kegyed elfoglalt volt, bátorkodtam elkészíteni a délutáni teáját.
– Nem is tudom, mit kezdenék maga nélkül! – vette át a porcelán csészét, és nyomban felhörpintette annak tartalmát.
– Ismét remekművet alkotott. – biccentett a festmény felé a komornyik. – Lord Lockwood büszke lenne önre.
– Apám ódzkodott a művészet ezen formájától.
– Megengedi? – hajolt közelebb a gyönyörű lányhoz, és egy textilzsebkendővel, letörölte a vörös maszatot a homlokáról, közben Lady Constance folytatta az apjáról való megemlékezést.
– Megvetett, amiért lefestettem, abban a helyzetben.
– Kegyelmed túloz!
– Nem hinném. Őt igazából csak a lotyói érdekelték, kikkel jó anyámat, túl korán kergette sírba. – húzta megvető fintorra rózsás ajkait.
A kendő, Neil farzsebébe került.
– Mert nem látta a festményeiben rejlő erőt. Ha most velünk lehetne…
– Kérem Neil, kíméljen meg a mi lett volna, ha történeteivel, inkább mutassa végre, mit rejteget a baljában. – adta ki az utasítást.
– A mai újság…
– Szalagcím legalább?
– Ezúttal nem. Hátra csúszott a hatodik oldalra. – nyújtotta Neil a sajtóterméket, de Constance nem vette át.
– Bevallom, mások botrányaiba bepillantást nyerni, gyönyörűséggel tölt el, ám a saját lejáratásomról olvasni, már kissé unalmas. Összefoglalná?
– Boszorkánysággal, és sátán imádattal vádolják önt.
– Akkor csak a szokásos. – legyintett Constance.
– Táviratot is kapott.
– Nocsak.
– A Londoni rendőrségtől.
– Hát már ők sem bírnak meglenni nélkülem?
– Feltételezem, egy újabb ügyben kérik a segítségét. – nyújtotta át a levelet.
– Az ilyen iratokat, nyugodtan kibonthatja, hányszor mondjam el. – méltatlankodott Constance. – Időt takarítana meg számomra.
– Ez esetben el kell mondanom, egy sorozatgyilkos ténykedik a külvárosban. Az áldozatok nyelvét, mind a három esetben eltávolították.
– Ezen kívüli összefüggés az esetek között? Várjon, kitalálom.
Constance a vászonra pillantott, hol a festék, még meg sem száradt.
– Az áldozatok fiatal, jómódú férfiak. Az Oxford diákjai.
– Valóban!
– Látja a háttérben a lóversenyt?
– Igen. – bólintott Neil, majd a lány a sarokban nyugvó, korábbi munkájára mutatott.
– Az alak ott, a tegnapi művemen, meg mintha krikettezne. Nem tudtam mit jelenthet mindez, de most már biztos vagyok benne. A lóverseny, és a krikett. A színekben az égkék, és az elefántcsont dominál. Egyértelműen a Bullingdon Klub tagjaira utal. Feltételezem, a gyilkos üzenni akar a Lordok házának. A politikusok hazudnak, ezért kivájja a gyermekeik nyelvét, vagy valami ilyesmi foroghat, abban a beteg elmében.
– Érdekes következtetés.
– Köszönöm Neil. Így, hogy már tudom, hová vezetnek a látomások, könnyebb dolgom lesz. Ezúttal kifejezetten a gyilkosra fogok összpontosítani.
– Sürgönyözzek a rendőröknek?
– Amint elkészül a festmény, tudni fogjuk ki a gyilkos, és mit csinál épp. Utána elegendő lesz, addig viszont kérem, szóljon a házvezetőnek, hogy lásson neki a vacsorának.
– Mit mondjak Theresának, mit óhajt enni?
– Kedvem lelném a csodálatos wellington bélszínjében. És kérem, értesítse Prescottot, hogy kénytelen leszek lemondani a mai színházi programunkat. Ne bocsátkozzon részletekbe.
– Máris intézkedem.
– És Neil. Nagyon fontos, hogy senki ne zavarjon, míg tart az elrévülés.
– Ez csak természetes.
(A novella 2023-ban, a Láma kiadó #21naposíróikihívás , asszociációs játékának keretein belül készült el.)
