Virágérzet
– Minek van ilyen illata Apu? – kérdezte Tamara beleszimatolva a levegőbe.
– Ebből a kertből árad! Szépek ezek a virágok. – néztem a kerítés mögött megbúvó színpompás növényeket. Rózsabokrok, tulipánok és liliomok gyönyörködtették az arra járókat.
– Miért van ilyen finom illatuk? – kérdezte szemöldök ráncolva.
– Gyere kicsim, fogd meg a kezem. – guggoltam le, és már éreztem is a mohón matató apró ujjakat.
– De hát ökölben van. – nevetgélt Tamara.
– Érzed? – ráérősen nyitottam szét a tenyerem, ujjaim lassan az ég felé meresztettem, Tamara tapogatózva kísérte a mozdulatot. – Így bontanak szirmot. Az én kezem érdes, de hasonló a tapintásuk, csak sokkal lágyabb, bársonyosabb. Miután kinyíltak, odavonzzák a méhecskéket az illatukkal, majd a virágporból mézet készítenek. A csepp alakú virágszirmok színe olyan, mint a nyári naplemente melengető sugarai.
– Jaj de szépek! – suttogta lehunyt szemmel Tamara, majd hozzám bújt.
– Tényleg azok, de ideje menjünk. Nem lenne szerencsés, ha elkésnénk az első napodon. – simítottam végig a haján, majd folytattuk az utunkat a Vakok és Gyengénlátók Intézetébe.
Tamara és apukája, Dániel feltűnik egy könnyed őszi krimi paródiánkban is, mint szomszéd:
„A Nagy bornyitó összeesküvés” - konyhaproduktív (blog.hu)
Mesekönyvünk:
Vess egy pillantást egyéb felületeinkre is:
Konyhaproduktív (@konyhaproduktiv) • Instagram-fényképek és -videók
