Latrina-parabola

Végtelennek tűnő folyosó. Megannyi ajtón keresztül érhetnék el a beteljesedést. A kínzó inger sürgeti őket, de az önmagát felcímkéző ember, soha nem könnyebbülhet meg.

         Lábukat összeszorító alakok tolakodnak türelmetlenül. Lökdösik egymást, hogy minél előbb könnyíthessenek magukon. Egyesek sírnak, mások ingerlékenyen taszajtják odébb a többieket, számukra megfelelő ajtó után kutatva.

        Kezdetben egyszerű volt. Férfi, nő! Két kategória. Nem gondolták túl. Mindenki tudta ki ő, mi a dolga, és hová tartozik. De megjelentek a címkék. Elkülönítették a színesek mosdóját, ami kirekesztéshez vezetett. Ez a probléma megoldódni látszott, ám ha jó szándékkal is, de megjelentek a mozgássérültek elkülönítésére szolgáló mellékhelyiségek. Nem kellett sok idő, hogy a transz wc-k is megjelenjenek.

        Az egyéb kategóriák elindítottak egy folyamatot. Vegyük példának az egyik tolakodót, Pétert.

         Péter rá sem néz a többiekre, csak az ajtófeliratokat olvasva bolyong. Ránézésre könnyű a besorolás, mégsem találja a helyét. Rálép mások lábára, a földön fekvő kétségbeesett társait, nemes egyszerűséggel átlépi. Nem érdekli semmi más, csak hogy önmagát megtalálja. Péter szeme felcsillan, amikor meglátja a feliratot.

Fehér, Heteroszexuális, Buddhista, Szemüveges, Férfi. Eddig stimmel. Ujjával követi a kritériumokat, arca egyre derűsebb, ám az utolsó felirat elszomorítja. Papucsban. Péter kénytelen tovább bolyongani a folyosón.

         Fadilah helyzete némiképp komplikáltabb. Az anyja ázsiai, az apja arab. Hétéves volt, mikor balesetben elvesztette az egyik lábát.

Félvér, Színes bőrű, Aszexuális, Muszlim, Mozgássérült, Terhes, Leukémiás, Analfabéta, Nő. Olvasná a ráillő feliratot, de az apja nem taníttatta, így elcsoszog az ajtaja mellett.

         Olyan is akad, aki megtalálja a saját mosdóját, de továbbra is elégedetlen, épp ilyen Miss Jaime Angel is.

Fekete, Aromantikus, Transznemű, Leszbikus, Ateista, Gluténérzékeny, Queer. Miss Jaime Angel minden további nélkül benyithatna, de nehezményezi, hogy a táblán nem szerepel, a Kutyatulajdonos szócska. Dühöngve indul tovább, és kiabál a jogai semmibevétele miatt.

         A legtöbben azonban képtelenek eligazodni a címkék végtelen útvesztőjében. Akad, akire több ajtó is illene, de nem tudja hová nyisson be, így a benne fel nem oldott dilemma, a folyosón tartja őt.

         Ritkán, de előfordulnak olyan gondolkodó egyedek, akik ebből a pokolból kitörni vágynak. Elindulnak a megvilágosodás útján, egyenesen a kijárat felé. A természetbe érve, az első fánál könnyítenek magukon. Körülnézve láthatják, hogy nemre, korra, bőrszínre, szexuális orientációra, vallásra, és minden egyéb címkére való tekintet nélkül, megannyi különféle embert találni itt. Nincs tolakodás, kiabálás, és siránkozás. Megkönnyebbülve, boldogan beszélgetnek, mert minden nehézség nélkül férnek meg egymás mellett. Őket egyetlen kategóriába lehet csak sorolni: EMBER.

(A novella 2023-ban, a Láma kiadó #21naposíróikihívás , asszociációs játékának keretein belül készült el.)