Gellért

Csukott szemmel tespedek a kőmedencében. Relaxálok. A Gellért fürdő forró gyógyvize masszírozza a hátam.

Kevés öröm jutott nekem mostanság, ám egy percig úgy érzem magam, mint akinek összejött az élet.

Szűnni nem akaró turbékolás szakítja félbe kiegyensúlyozott mélázásomat, ráadásul a medence érdes széle is nyomja a derekam.

Lassan nyitom ki a szemem. A Szabadság híd gyönyörű. Felkönyökölve figyelem a Duna tajtékát. Egy PET-palackot sodor az ár.

Kikászálódom a Gellért fürdő kifolyójának vizéből, így riasztva el a hangoskodó galambokat.

Magamfajta senkinek, efféle úri huncutság, amúgy sem való.

Felkapom szakadt gönceimet. A Móriczra indulok, táblával a kezemben, amin egyetlen rövid mondat szerepel:

„KÉREM SEGÍTSEN, ÉHES VAGYOK!”