Intő
T. Szülők!
Csilla a tanórán számtalanszor megsértette a házirendet és minősíthetetlenül viselkedett. Hangoskodásával, fegyelmezetlen magatartásával zavarta a rajzórát, a munkában nem vett részt. Ezért intőben részesítem.
Barta Zsuzsanna
Intőt kapott, ráadásul próbálja elsunnyogni. Elképesztő, többet vártam Csillától. Nem említettem, hogy már tudok a kihágásáról, vártam, hogy ő maga hozza szóba. Különösen hallgatag volt vacsoránál. Haragudtam rá, amiért nem tőle tudtam meg az igazságot. Szó nélkül ment el lefeküdni. Nagy levegőt vettem, és benyitottam a szobájába.
- Hogy-hogy nem vagy még ágyban? - érdeklődtem döbbenten.
Csilla éppen az ágyán ugrált.
- De hiszen az ágyban vagyok!
Kikezdhetetlen a logikája.
- Tudod, hogy nem így értettem.
- Téged vártalak! – csivitelte vidoran, majd egy piruettel leszökkent a szőnyegre.
- Csak nem mondani szeretnél valamit? - ültem az ágya szélére, és megveregettem a takarót, jelezvén, már a paplan alatt lenne a helye, de nem hatotta meg.
- Ez volt a legjobb nap a suliban! - csillogott a szeme.
Megrökönyödtem. Feltételeztem, azért nem beszélt eddig a kihágásáról, mert szégyellte magát, de ezzel a kijelentéssel teljesen összezavart.
- Ezt, hogy érted? - próbáltam semleges arcot vágni.
- Apu, én annyira boldog vagyok! - lelkendezett összekulcsolt ujjakkal, és pördült egyet örömében, csak úgy vibrált körötte a levegő.
- Mi történt? - vontam kérdőre gépiesen.
- Az úgy volt, hogy Ács folyton piszkált…
- Milyen Ács? - szakítottam félbe, a tisztánlátás érdekében.
- Tudod az Ács Benett Pál. - legyintett királylányosan, majd folytatta a csacsogást. - Van három Benett az osztályban, ezért őt mindenki csak Ácsnak hívja.
- Értem. - bólintottam, miközben próbáltam felidézni a szóban forgó gyereket.
A szülői értekezletekről halványan emlékeztem a srác szüleire. Rendes embereknek tűntek. Amennyiben jól emlékszem rájuk, az apukája webdesigner, az anyukája pedig kutyakozmetikus. A kis Benett Pál pedig igazi rosszcsont.
- Pár hete csúnyán hangoskodott a Noellel, ezért szétültették őket, és Ács pont mellém került. Azóta folyton piszkál, bököd a ceruzájával, ilyesmi. Ma lett úgy igazán elegem belőle és meglöktem, mire székestül elesett.
- Megsérült? - kaptam föl a fejem.
- Persze Zsuzsa néni mérges lett Ácsra, de ő meg beárult, hogy én löktem fel. Eléggé megszidott. Utána Ács bosszúból meghúzta a hajam, mire én idiótának neveztem.
Csilla odalépett a játékosládájához, és kiemelte belőle az egyik tündér babáját, és rohangálni kezdett vele a szobában.
- Miért nem szóltál inkább a tanárnőnek? - állítottam meg egy mozdulattal.
- Nem akartam árulkodni. - vonta meg a vállát, majd balettmozdulatokat mutatott be a tündérkével.
- Ez szép tőled. De a boldogságod okát még mindig nem értem. - vakartam meg a fejem. - Hahó… figyelsz?
- Mit kérdeztél?
- Miért van ennyire jó kedved, ha volt egy kis purparléd Ács Benett Pállal?
- Tudod az volt, hogy elég hangosan vitatkoztunk, és Zsuzsa néni is mérges lett ránk. - csevegte, és a játékát a lábamon táncoltatta. - Mikor meglöktem, Ács elrontotta a rajzát és összegyűrte a lapot. Nem volt több papírja és el akarta venni az enyémet. Aki óra végén nem adta be gyümölcsös rajzát, fekete pontot kapott. Nem akartam fekete pontot kapni, ezért megvertem Ácsot és visszavettem a lapomat. Ezt meglátta Zsuzsa néni és teljesen kijött a sodrából. Apu... - nézett rám végre.
- Igen?
- Én ma kaptam egy intőt, bocsánat!
- Hát nem örülök neki…
Kis ideig a tündérke szoknyáját rendezgette elgondolkodva. Szégyelli magát, ez nem kérdés, állapítottam meg. Ez jó előjel. Hamarosan elpityeredik, és megesküszik, hogy többé nem rosszalkodik az órákon. Én jó apához méltóan megölelgetem és biztosítom, hogy minden rendben lesz.
Lassan rám emelte tekintetét. Vigyorgott, lehervasztva ezzel az én megértő mosolyomat.
- Viszont teljesen megérte. - tette hozzá, fülig érő szájjal.
- Hogy-hogy megérte? - hápogtam megrökönyödve. - Tudod, hogy én is tanár vagyok, sőt még Erzsimama is az volt. Ebbe a házba nem tűröm az ilyesmi kihágásokat. Ez nagyon komoly dolog Csillagom.
- Jaj, Apu! Dehogy komoly! Ácsnak is van egy csomó, és semmi baja nem lett belőle. Neki igazgatói intője is van.
- Örülnék, ha nem ez lenne a követendő példa! - dörrentem rá, majd kissé mérsékeltebb hangnemben folytattam. - Továbbra sem világos, miért volt ez a nap olyan csodás, ha intőt kaptál.
- Mert végül megosztottam vele a lapomat és együtt rajzoltunk. Kiderült, hogy az Ács tök jó fej. Végig beszélgettük az egész napot. Azt hiszem ő lesz a férjem. pirult el kissé.
Sok mindenre számítottam, de erre nem. Zavarba jöttem.
- No azért ne szaladjunk ennyire előre. - ráncoltam a homlokom. - Örülök, hogy lett egy új barátod, de kérlek inkább szünetekben társalogjatok, az órák nem erre valók! Nem szeretném, ha az ilyen Ács Benett Pál félék miatt rontanád le a jegyeidet! Órán az van, amit a tanár mond!
- Tudom! - nevetgélt.
- Szünetben azt csináltok, amit akartok! - kacsintottam rá cinkosan, mire sietve megölelt. - Na sipirc az ágyba.
- Jó éjt Apu!
- Neked is Csillagom!
Itt egy másik novella Albert (apuka) szemszögéből, ebben Csilla is fontos szerepet kap.
„A Nagy bornyitó összeesküvés” - konyhaproduktív (blog.hu)
Albert ezekben a novellánkban is feltűnik:
https://konyhaproduktiv.blog.hu/2024/09/19/allasinterju_483
A Fotócikk-kereskedő - konyhaproduktív (blog.hu)
Mesekönyvünk elérhetősége:
Vess egy pillantást egyéb felületeinkre is:
Konyhaproduktív (@konyhaproduktiv) • Instagram-fényképek és -videók
