Bergerhoff Pál feledhetetlen találkozása

Bergerhoff Pál sietős léptekkel vág át egy elhagyatott játszótéren, hogy mielőbb a buszmegállóba érjen. Gondolataiba merülve próbálja elcsípni a járatot, ami felé igyekszik. A gyalogosátkelő feltartóztatja, mikor a lámpa pirosra vált. Egy roppant szimpatikusnak tűnő, jó testi adottságokkal megáldott férfi lép mellé.

– Mennyi az idő?  – kezdi az ismerkedést Szép Konstantin, kifogástalan eleganciával.

– Parancsol?  – értetlenkedik Bergerhoff Pál, ugyanis épp a végeláthatatlan teendői jártak a fejében, mikor az úr megszólította.

– Mi van, süket vagy?  – tréfálkozik Szép Konstantin vidáman.

– Úgy öt körül lehet. Pontosabbat nem tudok mondani, lemerült a telefonom. – mentegetőzik Bergerhoff Pál szomorkodva.

– Hazudsz!  – állapítja meg Szép Konstantin tárgyilagos hangon.

– Dehogy!  – hökken meg Bergerhoff Pál a vádtól, és a még mindig piros lámpa irányába tekint.

– Akkor mutasd a telefonodat!  – kérleli tovább Szép Konstantin, és átkarolja Bergerhoff Pál vállát, jelezvén, amíg ezt nem beszélik meg, addig biz nem mehet tova.

– Nem!  – szegül ellen cifrán Bergerhoff Pál. Kissé bús hangulatba kerül, amiért képtelen segítséget nyújtani az úriembernek.

– Rendben van.  – törődik bele Szép Konstantin, és megszorítja a már említett vállat.  – Akkor adj egy cigit!  – kéri illedelmesen újdonsült cimborájától.

– Nem dohányzom. – hívja fel az egészséges életmódra Szép Konstantin figyelmét Bergerhoff Pál.

– Na persze! Lóvéd van?  – vált témát Szép Konstantin, és kibontakoznak az ölelésből.

– Bankkártyát szoktam használni. – vallja be elszontyolodva Bergerhoff Pál, és röstelkedve folytatja.  – Már jó ideje nem hordok magamnál.

– Megint hazudsz! – dorgálja játékosan Szép Konstantin.

– Dehogy, én tényleg segítenék… – Bergerhoff Pál elhallgat. Nem tudja, mi többet mondhatna még, mikor egyértelmű, hogy megtagadta a patronálás lehetőségét Szép Konstantintól.

Szép Konstantin lelombozódva csóválja fejét a hihetetlen történet hallatán, majd előveszi zsebéből legújabb szerzeményét. Két napja hozta el egy üzletből. A bolt biztonsági őrének akciója végett, ingyen vihette el a kiskést, melynek nyelén pillangóminta fut végig.

– Meg akarsz halni?  – érdeklődik tovább Szép Konstantin, és szemmagasságba emeli a játékszert, hogy Bergerhoff Pál jobban láthassa.

– Jézusom!  – kerekedik el Bergerhoff Pál szeme a nem várt fejleményektől.

– Beléd vágom ezt a szart!  – dalolja csillogó mosollyal, és Bergerhoff Pál felé nyújtja a pillangós kést.

– Kérem ne!  – utasítja el Bergerhoff Pál a hihetetlen ajánlatot. Látva Szép Konstantin udvarias modorát, örömkönnyek szöknek a szemébe.

– Akkor mutasd a táskád!  – kínálja fel a vissza nem térő lehetőséget Szép Konstantin.

Bergerhoff Pál nem akar további csalódást okozni gáláns barátjának, ugyanis tudja, hogy a táskában nincs kenyérre való, csak egy félig megevett sonkásszendvics, amivel aligha tudja majd lekenyerezni Szép Konstantint. A hátizsákban kevés értékes tárgy található, csupán a Háború és Béke díszkiadású trilógiája tengődik odabent. Bergerhoff Pál véleménye szerint, Szép Konstantin már bizonyára olvasta a művet, így méltatlan csere születne.

Bergerhoff Pál lekanyarítja válláról a hátizsákot, majd azzal a lendülettel átadja Szép Konstantinnak. Sajnos Bergerhoff Pál túl erősen dobja, az olvasmányélmény végett, meglehetősen nehézkessé vált táskát.

A megrökönyödött Szép Konstantin, alig bírja elkapni a gyomrába csapódó súlyos hátizsákot. Bergerhoff Pál ökölbe szorított kezével megsimogatja Szép Konstantin arcát, aki a nem várt érintéstől, leejti kezei tartalmát.

Bergerhoff Pál sietve kapja föl a porba hullt hátizsákot, majd elszalad, ugyanis időközben zöldre váltott a zebra lámpája. A busz, amivel utazni szeretne, azonnal indul.

Bergerhoff Pál fut, Szép Konstantin meg utána.

– Állj meg, a kurva anyádat!  – marasztalja barátját Szép Konstantin, de Bergerhoff Pál eléri a buszt. Épphogy csak. Az ajtók záródnak, egyenesen Szép Konstantin, a simogatás erejétől csinosra görbült orra előtt.

– Kinyitni!  – kopogtat az ajtón, kipirult arcocskával Szép Konstantin, de elkésett.

A busz elindul. Ekkor ráeszmél, hogy a nagy sietségben elfelejtett köszönni új barátjának, és Szép Konstantin ezt mindenképp szeretné pótolni.

– Ha legközelebb találkozunk, kinyírlak!  – kiabálja jó kívánságait üdvözlésképpen.

Még látja, ahogy Bergerhoff Pál viszonozza egy rövid integetéssel, a középső ujját felé mutatva.

– Baszódj meg!  – motyogja maga elé Szép Konstantin fancsali képpel, amiért új ismerősének, ily hamar távoznia kellett.

Szép Konstantin felidézi lelki szemei előtt, az ismeretségük legszebb pillanatait, majd zsebre dugja a pillangós kiskést. Tekintetével, máris egy új lehetséges pajtás után nyomoz, akivel majd kedvére eljátszadozhat.