Bergerhoff Pál feledhetetlen találkozása
Bergerhoff Pál sietős léptekkel vág át egy elhagyatott játszótéren, hogy mielőbb a buszmegállóba érjen. Gondolataiba merülve próbálja elcsípni a járatot, ami felé igyekszik. A gyalogosátkelő feltartóztatja, mikor a lámpa pirosra vált. Egy roppant szimpatikusnak tűnő, jó testi adottságokkal megáldott férfi lép mellé.
– Mennyi az idő? – kezdi az ismerkedést Szép Konstantin, kifogástalan eleganciával.
– Parancsol? – értetlenkedik Bergerhoff Pál, ugyanis épp a végeláthatatlan teendői jártak a fejében, mikor az úr megszólította.
– Mi van, süket vagy? – tréfálkozik Szép Konstantin vidáman.
– Úgy öt körül lehet. Pontosabbat nem tudok mondani, lemerült a telefonom. – mentegetőzik Bergerhoff Pál szomorkodva.
– Hazudsz! – állapítja meg Szép Konstantin tárgyilagos hangon.
– Dehogy! – hökken meg Bergerhoff Pál a vádtól, és a még mindig piros lámpa irányába tekint.
– Akkor mutasd a telefonodat! – kérleli tovább Szép Konstantin, és átkarolja Bergerhoff Pál vállát, jelezvén, amíg ezt nem beszélik meg, addig biz nem mehet tova.
– Nem! – szegül ellen cifrán Bergerhoff Pál. Kissé bús hangulatba kerül, amiért képtelen segítséget nyújtani az úriembernek.
– Rendben van. – törődik bele Szép Konstantin, és megszorítja a már említett vállat. – Akkor adj egy cigit! – kéri illedelmesen újdonsült cimborájától.
– Nem dohányzom. – hívja fel az egészséges életmódra Szép Konstantin figyelmét Bergerhoff Pál.
– Na persze! Lóvéd van? – vált témát Szép Konstantin, és kibontakoznak az ölelésből.
– Bankkártyát szoktam használni. – vallja be elszontyolodva Bergerhoff Pál, és röstelkedve folytatja. – Már jó ideje nem hordok magamnál.
– Megint hazudsz! – dorgálja játékosan Szép Konstantin.
– Dehogy, én tényleg segítenék… – Bergerhoff Pál elhallgat. Nem tudja, mi többet mondhatna még, mikor egyértelmű, hogy megtagadta a patronálás lehetőségét Szép Konstantintól.
Szép Konstantin lelombozódva csóválja fejét a hihetetlen történet hallatán, majd előveszi zsebéből legújabb szerzeményét. Két napja hozta el egy üzletből. A bolt biztonsági őrének akciója végett, ingyen vihette el a kiskést, melynek nyelén pillangóminta fut végig.
– Meg akarsz halni? – érdeklődik tovább Szép Konstantin, és szemmagasságba emeli a játékszert, hogy Bergerhoff Pál jobban láthassa.
– Jézusom! – kerekedik el Bergerhoff Pál szeme a nem várt fejleményektől.
– Beléd vágom ezt a szart! – dalolja csillogó mosollyal, és Bergerhoff Pál felé nyújtja a pillangós kést.
– Kérem ne! – utasítja el Bergerhoff Pál a hihetetlen ajánlatot. Látva Szép Konstantin udvarias modorát, örömkönnyek szöknek a szemébe.
– Akkor mutasd a táskád! – kínálja fel a vissza nem térő lehetőséget Szép Konstantin.
Bergerhoff Pál nem akar további csalódást okozni gáláns barátjának, ugyanis tudja, hogy a táskában nincs kenyérre való, csak egy félig megevett sonkásszendvics, amivel aligha tudja majd lekenyerezni Szép Konstantint. A hátizsákban kevés értékes tárgy található, csupán a Háború és Béke díszkiadású trilógiája tengődik odabent. Bergerhoff Pál véleménye szerint, Szép Konstantin már bizonyára olvasta a művet, így méltatlan csere születne.
Bergerhoff Pál lekanyarítja válláról a hátizsákot, majd azzal a lendülettel átadja Szép Konstantinnak. Sajnos Bergerhoff Pál túl erősen dobja, az olvasmányélmény végett, meglehetősen nehézkessé vált táskát.
A megrökönyödött Szép Konstantin, alig bírja elkapni a gyomrába csapódó súlyos hátizsákot. Bergerhoff Pál ökölbe szorított kezével megsimogatja Szép Konstantin arcát, aki a nem várt érintéstől, leejti kezei tartalmát.
Bergerhoff Pál sietve kapja föl a porba hullt hátizsákot, majd elszalad, ugyanis időközben zöldre váltott a zebra lámpája. A busz, amivel utazni szeretne, azonnal indul.
Bergerhoff Pál fut, Szép Konstantin meg utána.
– Állj meg, a kurva anyádat! – marasztalja barátját Szép Konstantin, de Bergerhoff Pál eléri a buszt. Épphogy csak. Az ajtók záródnak, egyenesen Szép Konstantin, a simogatás erejétől csinosra görbült orra előtt.
– Kinyitni! – kopogtat az ajtón, kipirult arcocskával Szép Konstantin, de elkésett.
A busz elindul. Ekkor ráeszmél, hogy a nagy sietségben elfelejtett köszönni új barátjának, és Szép Konstantin ezt mindenképp szeretné pótolni.
– Ha legközelebb találkozunk, kinyírlak! – kiabálja jó kívánságait üdvözlésképpen.
Még látja, ahogy Bergerhoff Pál viszonozza egy rövid integetéssel, a középső ujját felé mutatva.
– Baszódj meg! – motyogja maga elé Szép Konstantin fancsali képpel, amiért új ismerősének, ily hamar távoznia kellett.
Szép Konstantin felidézi lelki szemei előtt, az ismeretségük legszebb pillanatait, majd zsebre dugja a pillangós kiskést. Tekintetével, máris egy új lehetséges pajtás után nyomoz, akivel majd kedvére eljátszadozhat.
Szép Konstantin feltűnik egy másik novellánkban is:
Maradandó alkotások - konyhaproduktív (blog.hu)
Mesekönyvünk:
Vess egy pillantást egyéb felületeinkre is:
Konyhaproduktív (@konyhaproduktiv) • Instagram-fényképek és -videók
