Nézz…
Nézz fel néha a telefonodból!
Most nevetve tombol a természet.
Kicsattan az élet a rekedt bokorból,
Míg képeket görgetve vész el az eszmélet.
Kint valóság vár, mely sokban nem különbözik.
Érkezik levél, s mellé fel-fel csippan a táj.
Képernyőd a tavaszt, álhűn tükrözi,
Csak filterezett fákra fészkelő madár.
Nézz végre a keresőd visszabökő ujjain túl!
Csatold le a bábzsinórt, ne csüngj folyton gépeken!
Ha fagyásból újra indul,
Menj, s ne várd meg, hogy újfent tél legyen…
