Elkészült a legújabb novellánk, és a hozzá tartozó festményünk. Minden kritikának örülünk!
.
.
.
– Te Gyerek… hozd má’ ide az izét!
– Azt!
– A bográcsot?
– Azt. De ne azt! A nagyobbot.
– Itt van papa.
– Tiszta?
– Tiszta.
– Segíts. Megrakjuk a hogyishívjákot.
– Vághatom én a fát?
– Tőlem.
– Hol a balta?
– Amott, a tönk mellett.
– Hozom!
– Jó! Csak erősen. Hogy fogod má’? Így csak a véknyádba állítod!
– Au…
– Megmondtam vagy nem megmondtam? No. Úgy.
– Gyújthatom én?
– Óvatos legyé’! Csudába! Figyelsz?
– Persze!
– No… emígy! Látod?
– Aham…
– Ne ahámozzál, inkább szólj Anyjuknak, hozza a… aa… Mostanra fel kellett szelje má’!
– Megyek!
– No.
.
.
.
– Mi tartott eddig? Kisülte a zsírját.
– Mikor mehet bele a hagyma?
– Má’ benne kék lennie. Ne finomkodjá’! Boríjad belé az egész miskulanciát! Nini, hozza Anyjuk a többi dolgot. Eriggy, oszt segíts néki!
– Kevergesse sűrűbben Öreg, mert így megkeserkedik a pirospaprika!
– Anyjuk, ne szóljon belé itten!
– Én szóltam! S hozok bort.
– Legyen! Te fiú, te meg ne élvezz ott hátul, inkább hozzál a küblibe.
– Beleöntsem?
– Úgy! De ne ám az egészet, épp csak lepje.
– Decit, vagy litert?
– Ne feleseljél velem!
– Papa, nem értem mit mondasz!
– Há’ magyarul beszéltem nem?
– De…
– Akko’ jó. Ne komiszkodjá’. No. Míg fő, más dolgod lesz. Késsel elboldogulsz?
– A’sszem. Héját hová gyűjtsem?
– Fődre. Tikok úgyis elhordják.
.
.
.
– Kész vagyok!
– No. Kockázod a pityókát, oszt mehet belé az üstbe!
– Rendben! Pill.
– Mi az a „pill”?
– Öhmm… semmi, csak jön a mama.
– Borom, hozta?
– Ne dolgoztassa azt a Gyereket, még csak 8 éves!
– Én má’ ennyi idősen napszámoltam. Nem hal belé!
– Jaj, nem úgy van az. Ezek a gyerekek már másmilyenek!
– De mama, én szívesen segítek!
– A jó életbe Pecek! Büdös mindenségit neki!
– Hogy beszél a Gyerek előtt?
– Há’ nézze meg. A Pecek, belecsórt a füstösbe!
– Nem érdekel a kutya, s válogassa meg a szavait, ha itt a Gyerek!
– Jóvanmá’!
– Hozom a fűszereket, paradicsomot, s paprikát!
– Boromat se felejtse! Há’ még olyat, közben meg elalszik e. Te Gyerek, ne bütykölj annyit. Tenni köll a tűzre!
– Csinálhatom én?
– No.
.
.
.
– Öreg! Figyeljen oda arra a Gyerekre, rámegyen a zsarátnok!
– Hadd menjen. Erősödik tőle.
– Mi az a zsarátnok papa?
– Há’ izé… amikor kipattanik a fábul a gyúladék! Hő hatására!
– Jaj, kisfiam, nem szeretem, ha a tűzzel játszol, s megégeted magad.
– De mama, csak a fát adogatom.
– Nem bánom. Öreg! Kevergesse azt az ételt, mert odakap.
– Jó a füstös íz belé. No. Gyerek, hozd azt a hóbelevancot, abbul is rakunk reá.
– Mennyit?
– Ízlés szerint. Az úgy kevés. Kevés! Szerelmes vagy Gyerek?
– Megszaladt.
– Jaj, férfiak s főzés! Elrontjátok itt nekem. Megkóstolom.
– No. Milyen?
– Túlment a bors, s a Gyerek nem fogja enni.
– Dehogyisnem! Bírja az!
– Mama én szeretem, ha csíp egy kicsit.
– Jaj, de egy húron pendültök ti ketten.
– Má’ nem kell sok néki.
– Éhes vagyok!
– Ugye megmondtam reggel, hogy amit megmondtam?
– De papa, nem szeretem a tepertőt magában.
– Nem szeretni köll, hanem… Pecek! Hogy azt a keservit, megáldalak a kapanyéllal! No. Téblábolsz itten.
– Öreg! Ne szidja azt a jószágot folyvást! Megyek, s hozom a tányérokat.
– Izével mi lesz?
– Jaj, el is felejtettem a bort.
– Azé’ mondom. Te meg segíts nagyanyádnak, ne bámészkodjál.
.
.
.
– Tessék papa, hoztam egy kancsóval.
– Helyes. No. Beledugod a nyelved?
– Bele…
– Csak egy gyűszűnyit.
– Blááh!
– Ki ne köpd, há’ nézzenek oda. Úgy.
– Mit sunnyogtok már megint?
– Há’ izé…
– Semmit.
– Akkor megyek, s megterítek.
– Jó az illata.
– No! Viszem. Pecek! Ne sürgölődjél.
– Majd én szedek! Kisfiam, hozd a tányérodat. Ennyi elég?
– Még egy kicsit mama. Köszönöm.
– Nekem jó adagot merjen. Úgy. Üjjé’ meg rendesen te Gyerek!
– S jó étvágyat!
– Fúj papa, mi benne ez az „izé”?
– Ne válogass! Meg kő mind enni!
– Az csak a bürkéje, ha nem szereted, akkor kérem, s most már te is egyél.
– No. Milyen lett?
– Hát papa, ez isteni! Én annyira szeretek nálatok lenni!
.
.
.
.
.
.
Ha rájöttél mit főztek, írd le kommentben!
Olvasd el a többi novellánkat, amiket ide kattintva érhetsz el csokorba gyűjtve:
Amennyiben támogatnád a munkásságunkat, vásárolj egy egyedi rajzzal ellátott, dedikált Pacsmagoncok mesekönyvet, vagy horgolt plüssmagoncot:
https://pacsmagoncok.hu/webshop/
A legjobb művek szerzői díjat is kaptak. 362 versből válogatott a zsűri. Míg egyikünk Humor különdíjat kapott a Vers, melyben egy ember esztendeje lett elseperve című művére, addig a másikunk 2.helyezést ért el a Szeretem című alkotásával. 
