SZEM
Csodálatos nap virradt, hiszen megkaptam az Istenek engedélyét, végre lehet egy saját utódom. Még ma meg kell jelennem a Reprodukciós Hivatal színe előtt.
Szerencsés vagyok, hisz a régió, ahol lakom, összesen tizenkét Istennek ad otthont. A polgármester a családjával együtt hat főt számlál. A Kibertechnikai Bizottság vezérkarának Főistennője. Bájos rokonsága pedig, további három felsőbbrendű humanoidból áll. Van egy olimpikon és egy színművész, bár az ő hozzátartozóik sima homosapiensek, mégis kiváltságosabbak, mint mi átlagemberek. Az Isteneknek nem szokása keveredni a pórnéppel, persze olykor megteszik.
Vágyom arra az életre, ami nekik adatott. Szeretnék magam is halhatatlanná válni, de az örök élet drága mulatság. Illetlenség, ha az ember ilyesmiről fantáziál. Mindenki elégedjen meg a teremtésben betöltött pozíciójával.
Én egyszerű munkás vagyok, ugyanakkor megfelelőnek találtatott a génállományom, hogy utódot nemzzek. Manapság ez kevesekről mondható el.
A Föld népessége nem haladhatja meg az ötmilliárd főt. Ez alapszabály. A Szaporulat Ellenőrző Minisztérium vagyis a SZEM, rendkívül szigorú e tekintetben. A népességszabályozás fontos, ha mindenkinek megfelelő mennyiségű élelmet, tiszta levegőt és egyéb energiaforrást akarunk biztosítani. Látjuk, hogy a magukat fejlettnek nevező, bugyuta őseink hová jutottak a szabad szexualitás korában. Minél magasabb a lélekszám, annál nagyobb a szenvedés és a halálozás. Éhínség, háborúk, járványok, és egyéb betegségek kínozták az emberiséget, de szerencsére felismerték a problémák kiváltó okát. Szexualitás nélkül béke honol a bolygón.
Mára évről-évre egyre alacsonyabb a születésszám. Ez teljes mértékben logikus, hiszen a Föld lakosai tovább élnek, mint valaha. Az Isteneknél nem ritka a két-háromszáz év sem, míg a leggazdagabbak kvázi örökké élhetnek. Természetesen balesetekben ők is életüket veszíthetik, ezért rendkívüli óvintézkedéseket tesznek.
Az evolúció annak rendje és módja szerint működik. Az Istenek mindinkább gyarapodnak, míg mi emberek szépen lassan elfogyunk. Nagy dolog tehát, hogy egy magamfajta senki, engedélyt kap a gyermekáldásra. Ha nem csal az emlékezetem idén már két gyermeket hagytak jóvá a régióban, enyém lesz a harmadik.
Korán indultam a SZEM alá tartozó Reprodukciós Hivatalba, nem akartam elkésni. A személyi asszisztensem, a mesterséges intelligenciával ellátott K.O.M.O.R. Nick rendelt számomra egy gépjárművet. Az önvezető autó időben parkolt le a lakásom előtt. A bőröm alá ültetett chipet odaérintem a kocsi kilincséhez. Az autó életre kelt, ugyanis a személyi asszisztensem vette át felette az irányítást. Beültem az egyszemélyes autóba és izgatott beszélgetésbe elegyedtem Nickkel.
– Ha behívnak az Istenek, egészen ritka, hogy végül nem kap az illető gyermeket. – folytatta Nick a félbemaradt beszélgetésünket.
– Azért én kicsit félek.
– Ne aggódj.
Gondolataimba mélyülve döntöttem a fejem az ablaknak. Anyám nevelt míg elértem a tizenharmadik születésnapomat, azóta nem hallottam felőle. Leadott az államnak, mert túl sok idejét lefoglaltam. Kizártnak tartom, hogy én lemondjak egy gyermekről, ha egyszer hozzájutottam. A sorsa akkor is érdekelni fog, ha önellátó lesz.
Jó látni az Istenek többgenerációnyi összetartó családját és baráti hálóját. Az emberek manapság ritkán verődnek társaságba, már mindenki megszokta az egyedüllétet. Néhány ismerősöm él csak együtt valakivel. Mióta belebütykölnek a magzatokba, hogy később ne érezzenek szexuális vágyat, a hosszan tartó barátságok is megritkultak, és nem várt hatásként a családok is széthullottak. Mindenki önmagával törődik, fő cél az egyéni jólét megtartása. A gyermekek többségét idővel az állam neveli fel.
Én valamiért mégis vágyok mások társaságára. Barátaim viszont nincsenek. Az olyan típusú embereknek, mint amilyen én is vagyok, hozták létre az Állatsimogatókat. Nekem bérletem van a legközelebbi Állatsimogatóba. Van egy macska cimborám, akit egy héten többször is meglátogatok. Simogatom, játszok vele és néha megengedik, hogy megetessem. Sokat jelent számomra, hogy egy élőlényhez kapcsolódhatok, de én többre vágyom.
A régi korokból fennmaradt filmek kapcsolati hálója vonzó a számomra. Jó látni a szórakozó baráti társaságokat és az összetartó családokat a vásznon. Szeretném megtapasztalni, milyen egy közösséghez tartozni.
– Mi lesz, ha nem tetszem az Isteneknek? Biztos így lesz.
– Ez ritka kivétel lenne. Az Istenek tudják kit és miért választanak.
– Óhh Nick. Legyen ezúttal is igazad.
A saját régióm határát, ritkán hagyom csak el. Minek tenném? Minden, amire szükségem lehet maximum tíz perc alatt elérhető, vagy Nick megrendeli nekem drónpostán. A Hivatal épülete több szektorral arrébb helyezkedik el, így érdeklődve néztem ki az ablakon. A táj azonban oly gyorsan suhant el mellettem, hogy alig bírtam kivenni a házak formáját. A többi önvezető autó, hasonló sebességgel nyüzsgött teljes összhangban a sztrádán. Közúti baleset azóta nem történt, mióta kivonták az emberi tényezőt a képletből.
– Bármely opció is valósul meg ma, én melletted maradok. De azért nem árt megkezdeni az előkészületeket. Hívok egy költöztető gépjárművet. Ha végül valóban gazdagodnál egy gyermekkel, új lakrészre leszel jogosult.
– Tudom. De minden lakásban az alapfelszereltség adott, és amúgy is kevés a személyes tárgyam.
– Számításba vettem az ingóságaid listáját. Ennek fényében hívom a fuvart. Államilag elrendelt, hogy minden egyes embernek joga van egy 20 m²-es szobához. Tehát az új lakásod két szobával lesz ellátva. Új fürdőszobára nem leszel jogosult, az három fő felett jár.
– Kivéve, ha magad is Istennek minősülsz – dőltem az ablaknak elkedvetlenedve, úgy figyeltem a suhanó tájat.
– Hát igen. Ők szinte minden szabály alól fel vannak mentve.
– Mikorra várható az érkezés.
– Még negyvenhét perc és megérkezünk a célhoz.
– Kapcsold be a tévét.
– Máris. Mit néznél?
– Nem tudom. Híreket, vagy valami dokumentumfilmet.
– Nem rég halt ki a barnamedve, a génbankban viszont megkezdték a klónozását, hogy az állatkertekben legyen belőlük néhány példány.
– Valami más esetleg?
– A neoludditák rajtaütöttek a Nyugati Fejlesztési-központon, de nem voltak képesek behatolni az épületbe. Viszont lefoglaltak néhány falon kívülről érkező ételszállítmányt a Déli kaputól nem messze.
– Elegem van a neoludditákról szóló rémhírekből. Valami jó dolog nem történt esetleg mostanság?
– A Mars terraformálásánál további előrelépések történtek. Kíváncsi vagy hol tartanak?
– Igen. Az jó lesz.
– Készítsek egy rövid összefoglalót élőképpel, vagy töltsem ki a fennmaradó negyvenöt percet dokumentumfilmszerűen? Mond melyik irányt választod?
– A rövid összefoglalót… Kérlek.
Az autó hatalmas ablaka elsötétült, majd egy földöntúli tájra engedett betekintést. Számtalan alkalommal láttam már eredeti felvételeket a marsi kolóniáról, de mindig lenyűgözött a látvány. Ezúttal is eltátottam a számat.
– Gyönyörű! – figyeltem, ahogy a vörös bolygón egy csapat ember halad át.
– Valós időben mutatom a látképet – avatott be Nick.
– Úgy tudtam, nincs se levegő, se víz. Ezek meg szkafander nélkül flangálnak ott.
– Épp erről akartam beszélni. Azok nem emberek, robotok. A legutóbbi szállítmánnyal érkeztek a vörös bolygóra. Bár ahogy elnézem, az a kettő inkább android – egy piros nyíllal mutatott a két androidra. – Fél éve androidok is élnek ott. A Mars terraformálása előkelő helyen szerepel az Istenek teendői listáján. Egész jól haladnak. A biodómokban már van belélegezhető levegő, és a növénytermesztésben is áttöréseket értek el. Egyelőre robotrovarokkal végzik a beporozást, de a közeli tervek közt szerepel egy nagyobb szállítmány lárvát is eljuttatni a szomszédba.
– Igen ezt tudtam, de mi az előrelépés?
– A bányászrobotok új anyagot fedeztek fel. Tovább bővült a periódusos rendszer. Rendkívüli tulajdonságokkal rendelkezik. A kutatók még vizsgálják. Úgy vélik a hidegfúzió elérése már csak hónapok kérdése. Szeretnéd, hogy menjünk el ebbe az irányba?
– Persze folytasd csak – sóhajtottam és vissza dőltem az üvegnek.
Nick a hidegfúziós kutatásokról kezdett bele egy szemléletes kiselőadásba, de igazából képtelen voltam odafigyelni. Csak és kizárólag a leendő gyermekem járt a fejembe.
Amikor megérkeztünk a régióba, ami helyt ad a Reprodukciós Hivatalnak, befejeződött a kiselőadás és a hologram vetítő is kikapcsolt. Ismét a sebességtől elmosódott tájat nézhettem. Nem akartam beszélgetni.
A Reprodukciós Hivatal, egy gyönyörűen faragott szobrokkal tarkított épület volt. Hat míves márványoszlop között lehetett belépni az épületbe, ajtaja nem volt. A szobrokat nem néztem meg alaposan, túlságosan izgultam, hogy mi vár rám majd odabent.
Általában a fülembe dugom Nicket, hogy velem legyen, hallhassam a tanácsait, de ezt egyedül akartam végig csinálni. Ki azért nem kapcsoltam, ugyanis nem árthat, ha megjegyzi a bent elhangzottakat, hátha később lesz néhány kérdésem. Fölösleges köröket nem szeretek futni.
Számítottam rá, hogy alig lesznek bent, de ilyen kongó ürességre nem voltam felkészülve. Egy Isten ücsörgött egymagában a pult mögött. Azonnal láttam rajta miféle.
– Jó reggelt kívánok – biccentett felém hibátlan eleganciával. – Miben segíthetek?
– Jó reggelt. HJI 0673 vagyok, ma reggelre volt időpontom a...
– Ááá… igen. Üdvözlöm a Reprodukciós Hivatalban. Agnabella Polixéna Filippa de Novo vagyok, én foglalkozom a kérelmével. – énekelte földöntúli hangon.
A fiatal, tökéletes külső nem tévesztett meg, tisztában voltam vele, hogy nálam akár száz évvel is idősebb lehet, ennek ellenére megrökönyödtem a tökéletessége látványától.
Hallottam már a de Novo nemzetségről. Az egész családjuk DNS átprogramozással foglalkozott.
Nem egészen értem a szexualitás obszcén trágárságát, de ezúttal olyan vágyak ébredtek bennem, amiknek úgy éreztem nehezen tudok parancsolni, ugyanis nem bírtam róla elszakítani a tekintetem. Illetlenül bámultam meg.
– Tetszik, amit lát? – kérdezte egy kislányos kuncogás keretében.
– Sajnálom... – motyogtam és végre lesütöttem a szemem.
– Ne szabadkozzon, csodáljon csak kedvére, de kérem az érintést mellőzze.
– Igazán kegyes – meredtem rá arcátlanul, de ő csak mosolygott.
Egyszer csak kifordult a szeme, és kissé megremegett. Megrémültem, mert soha nem láttam hasonlót, de amikor nyugodt hangon megszólalt a szívverésem is alább hagyott.
– Ahogy látom kedves HJI 0673, kiválasztották önt, hogy gyermeket neveljen. Egészen biztos, hogy ez a vágya? Ott kell hagynia a munkáját, és minden erejét a gyermekére kell majd fordítania.
– Tudom mivel jár, készen állok rá! – próbáltam magabiztosnak mutatkozni.
– Kérem kövessen.
Elindultunk. Magassarkú cipellője visszhangzó kopogást vert a márványpadlón, míg én döngő léptekkel követtem. Szeme elfehéredett, pillái megrebbentek. Már nyílt is a lift ajtaja. De Novo a gondolataival irányította a hivatal elektronikai berendezését. Felfoghatatlan összegbe kerül egy ilyen implantátum, de az Istenek körében népszerű agyi kiegészítőnek számított.
Én Nickre is a fél életemen át spóroltam, a másik felére pedig hitelbe vágtam magam. Ahhoz, hogy engedélyt kapjon valaki a gyermeknevelésre, rendelkeznie kell egy személyi asszisztenssel. A Konstruktív Operátor és Melléfogást Orvosló Referens, vagyis a K.O.M.O.R. igen keresett márka manapság. Legjobb a 7.8-as verzió, de nekem meg kellett elégednem egy régi 5.5-össel, vagyis Nickkel.
A gyermekáldás juttatásokkal is jár. Feltételezem elengedik majd ezt az óriási hitelt, hogy minden anyagi forrásommal a gyermek fejlődését támogathassam. Úgy véltem talán jogosult leszek egyéb kedvezményekre is.
A lift a 22. emeleten állt meg. Onnan kilépve egy virágba borult folyosón haladtunk végig. Mindenféle egzotikus növényt helyeztek el az út két oldalán, még rózsát is láttam.
– Azt hittem a rózsák már kipusztultak.
– Ebben a régióban valóban nem terem, de számos másikban igen. A hivatalokba szoktunk exportálni néhány tővel, hogy feldobják a közhangulatot.
– Miért nem szerepel ez a hírekben?
– Az embereket nem érdekli az, ami távolabb esik mint 10 percnyi gyalogút. Az Istenek körében közkedvelt növény. Mivel érdeklődik ilyesmik iránt, sőt tudja mi az a rózsa, ez bizonyítja, hogy az Istenek jól döntöttek, mikor önt választották gyermeknemzésre, kedves 0673. Kérem erre fáradjon – tessékelt be egy ajtón.
Egy üres asztal, egy fotel, és egy ágy kivételével nem volt semmi a szobában.
– Nos… – kezdett bele fehéren rebegő szemekkel. – Ahogy látom a korábbi eredményei szerint, ön teljesen egészséges, ráadásul tökéletes minőségű örökítőanyaggal rendelkezik. A biztonság kedvéért az eljárás elején kap majd egy kis elixírt.
– Miféle elixírt?
– Csupán egy fecskendőnyi regeneráló nanorobotot juttatunk a véráramába, hogy kijavítsák az esetleges hibákat. Fontos, hogy a gyermeknek fiatal és egészséges apukája legyen, nem igaz?
Nem akartam elhinni, hogy ekkora szerencse ért. Megfiatalítanak!
De Novo szeme megint pislákolt, mire egy fémkar nyúlt le a plafonról, és a kezébe adott egy műanyag flakont.
– Amikor jeleznek a nanorobotok, majd pisiljen bele ebbe a tégelybe, így ürülnek ki a szervezetéből. És kérem küldesse vissza a személyi asszisztensével, hogy kielemezhessük az értékeit – rakta az asztalra az üveget.
– Természetesen. Annyit elárulna, hogy fog jelezni? Csak hogy tudjam mire készüljek.
– Enyhe, lüktető fájdalom a genitáliák környékén – fecsegte mosolyogva.
– Értem.
– Ne aggódjon HJI úr, hamar túl lesz rajta. És most kérem vetkőzzön le és feküdjön az ágyra.
Szó nélkül engedelmeskedtem, addig az Istennő is helyet foglalt egy kényelmes fotelban, a szeme ismét fehérben játszott. Mechanikus szerkentyűk nyíltak ki az ágy oldalából és elkezdtek matatni felém. Meglehetősen félelmetes látványt nyújtottak a technopatikus úton irányított robotkarok.
– Kérem amennyire lehetséges maradjon mozdulatlan. Ne fészkelődjön, nem fog fájni. Amennyiben nyugtalanítja a procedúra látványa, javaslom fordítsa el a tekintetét.
Szót fogadtam.
Először egy sűrített levegős pisztolyszerűség ciccent a nyakam oldalán. Teljesen fájdalommentes beavatkozás volt.
– Nanorobotok bejuttatva. Most várnunk kell egy kicsit – énekelte az Istennő.
Ám alighogy megkaptam az „elixírt”, máris a lábam közé döfte az egyik tűt. Bizsergető érzés áradt bennem szét, leginkább deréktól lefelé. Közben a karomon is szúrást éreztem. Odapillantottam, és láttam miként ömlik a vérem egy fiolába.
– Kész is van. Az első injekcióval levettem a friss örökítőanyagot, továbbá a vérére is szükségem volt, hogy felállíthassam a teljes géntérképét. Míg betáplálom a gépbe az összes adatot, kis türelmét kérem.
De Novot néztem munka közben, olyannak tűnt, mint egy átlagos ember, leszámítva, a szemei különös vibrálását. Közben az Istennő végzett, és széles mosollyal fordult felém.
– Már felöltözhet – mutatott a ruháimra. – És ideje kiválasztani az anyajelöltet.
Amint ezt kimondta a szeme ismét kifordult, ezzel együtt hologram vetítő bukkant elő a plafonból. A levegőben megjelent egy csomó adat. Név, születési hely és idő, jelenlegi foglalkozás, hobbi, előnyös tulajdonságok, hátrányok, ilyesmi információk és mellé egy pucér, életnagyságú női alak.
– Én választom ki?
– Természetesen. Mi hiszünk az egyén szabad döntésében. Először a petesejt tulajdonosát fogja kiválasztani. Ez egy lista azon nőkről, akik megfelelő génállománnyal rendelkeznek, épp, mint ön. Szóljon, ha kiválasztotta az anyajelöltet.
A lassan pörgő, lebegő női alak felé böktem a kezemmel. Úgy fordítottam, ahogy akartam. Életemben nem láttam még fedetlen nőt. Ránagyíthattam bármely testrészére. Orvosi vizsgálati eredményeket nézegethettem róla, vagy épp a teljes életének rövid kivonatát olvashattam. Mikor ráuntam XIU 9702-re, tovább pörgettem egy másik anyajelöltre. Őt is hosszasan tanulmányoztam, majd kíváncsiságból lapozni kezdtem a felkínált lehetőségek közül. Legalább 40 nőt lapoztam át felületesen, mikor megfogalmazódott bennem egy kérdés:
– Hány nő közül lehet választani?
– Megnyugtatom rengeteg donor közül választhat, de pontos számot is tudok mondani, ha szeretné.
– Nem szükséges. Őt szeretném – állítottam meg a pörgetést, és a vak szerencsére bízva böktem rá az ELL 0033 nevű hölgyre. Szép arcú, vörös hajú, kedves tekintetű lány.
– Tökéletes választás – mosolygott sugárzóan de Novo.
Néztem a választottam adatait. Elképzeltem milyen lenne ELL 0033-al élni, és közösen nevelni a gyermekünket, bár tudtam erre semmi esély. Lévén 0033 a világ másik felén él.
– Találkozhatok valamikor 0033 kisasszonnyal?
– Sajnálom, de az anya és az apa jelöltek nem találkozhatnak egymással. És kérem, most már tényleg öltözzön fel!
– Elnézést, csak olyan gyorsan történt minden! – mentegetőztem, amit ő egy megértő biccentéssel igazolt.
– Nos – kezdett bele, míg én nadrágot húztam. – A hibásnak ítélt allélok az egyes DNS szekvenciákban kiszűrésre kerültek.
– Elnézést, de ez mit is jelent pontosan?
– A szexuális reprodukció nem előnyös, amennyiben tökéletes embereket szeretnénk létrehozni. Az örökítőanyagából a betegségekre hajlamos, fogyatékos, mutálódott és egyéb megkérdőjelezhető utódjelölteket elpusztítottam. A tökéletes egészségnek örvendő spermiumokat megtartottam. Gondolom nem szeretne olyan gyermeket, aki krónikus depressziót örököl öntől, vagy a jövőben rákos lehet.
– Hát... nem.
– Néhány hajlamot is kiszűrtem. Például elhízásra, függőségekre való hajlam, ilyesmi.
– Értem…
Az Istennő szeme fehéren meredt a semmibe.
– Már be is tápláltam az M.I.-be a fennmaradó spermiumait, amik tökéletes DNS állománnyal rendelkeznek és összevetettem ELL 0033 petesejtjével. A mesterséges intelligencia előrevetíti, hogy fog kinézni az utód. Most kiválaszthatja milyen felnőtté cseperedjen majd a gyermek.
Ismét megjelent egy mezítelen felnőtt nő, aki kissé hasonlított rám, de ELL 0033 néhány vonásával is rendelkezett. Elkezdtem pörgetni a lányok között, de valahogy elkedvetlenedtem.
Mivel engem anyám nevelt, és nem találtuk a közös hangot, feltételeztem, hogy egy kislánnyal én se találnám. Nem akartam, hogy a történelem megismételje önmagát. Észrevettem az opciók között, hogy férfira is át lehet állítani. Ezúttal ruhátlan férfiak kerültek a szemem elé. Kiválasztottam egyet, aki igencsak hasonlított rám, de a szeme az 0033-é volt.
– Őt kérem!
– Ohh… igencsak megkapó férfi egyed lesz a kisfiából. Esetleg változtassunk a szemszínén, haján, magasságán? Bármit beállíthatunk, a leendő magzat teljesen személyre szabható.
– Nem, nekem megfelel így.
– Az Istenek le akarják cserélni az emberiséget, fejlettebb humanoidokra. Így most minden szülő ajándékba kap egy kis extrát, amik alapjáraton igen költséges beavatkozások lennének.
– Azt akarja mondani, hogy egy Istent fogok nevelni? Nem. Köszönöm, én egy sima embert szeretnék.
– Attól tartok félre értett. Erről nem ön dönt. Vagy választ extrát, vagy választanak mást ön helyett. Képzelheti mennyien várakoznak szülői kérelemmel. Hagyok időt, hogy átgondolja, így is szeretné e a gyermeket.
– Erről nem volt szó. Ez nem igazságos! – csattantam fel.
– Ez az utolsó szava? Keressünk valaki mást?
Bár Agnabella Polixéna Filippa de Novo arca és hangja nem árulkodott érzelemről, mégis úgy tűnt, mintha fenyegetne engem. Ijesztő volt.
– Én… én nem… én nagyon szeretnék egy gyermeket, már nagyon vártam erre a pillanatra, de meg kell értenie. Egy… egy Istent nevelni túl sok lenne nekem.
– Majd beletanul. Nem ördöngösség. Nos, folytassuk?
– Igen!
– Pompás. Akkor az extra kiválasztását kéne megejtenünk. Lehet fizikai, mentális vagy technikai. Gondolom rájött, hogy én kommunikálok a gépekkel, tehát esetemben technikai extráról beszélünk.
– Igen. Van egy olimpikon a régiómban. Futó.
– Igen. Ő fizikai tulajdonságot kapott. Az izmait vagy a csontozatát erősítették meg. Nagyon jó választás, ha…
– Mentálisat szeretnék! – vágtam közbe. – Azt szeretném, hogy mindenre emlékezzen, és soha ne felejtse el, amit egyszer látott. Hosszú ideig fog élni, és szeretném, ha emlékezne rám!
– Jaaaj… ez annyira emberi. Nagyon aranyos gondolat! – búgta mímelt elérzékenyüléssel de Novo. – Szükség van ilyen Istenekre is, leginkább a tudomány területén, így hamar engedélyezik majd. Jól átgondolta? Beadjam a kérvényt?
– Ha megtenné – bólintottam, mire de Novo szeme megrebbent.
– Már meg is kapta az engedélyt.
– Igazán? Ilyen gyors az eljárás?
– A SZEM mindig is büszke volt a gyors ügyintézésére. A gyermeket fél óra múlva veheti át az aulában. Addig intézkedjen a költözéssel kapcsolatban. Kap egy szülői kezdőszettet az államtól, amit az új lakcímére küldünk, mire hazaér a csemetével. Néhány rugdalózó, törölköző, kenőcsök, tápszer, és egy kiságy, ilyesmik. A pontos listát elküldtük a személyi asszisztensének. Továbbá részt kell vennie egy az asszisztense által tartott szülői gyorstalpalón.
– Hogyne.
– Annyit még el kell mondanom, hogy a fel nem használt spermiumai bekerülnek a rendszerbe, hogy a szerencsés nők is válogathassanak kedvükre az apa jelöltekből. Én most átmegyek a laborba, szeretem figyelemmel kísérni, a magzat fejlődését. Már hívtam önnek a liftet és utasítottam, vigye fel a földszintre.
– Köszönök mindent.
– Minden jót!
Agnabella Polixéna Filippa de Novo kecsesen libbent ki a szobából. Nem akartam elhinni. Fél óra múlva apuka leszek.
A legjobb művek szerzői díjat is kaptak. 362 versből válogatott a zsűri. Míg egyikünk Humor különdíjat kapott a Vers, melyben egy ember esztendeje lett elseperve című művére, addig a másikunk 2.helyezést ért el a Szeretem című alkotásával. 
